Önismerettel a belső stabilitáshoz
Elveszettség, veszteség-élmények és belső bizonytalanság: innen indultunk
Harmincas évei végén járó kliensem, az anonimitás jegyében nevezzük most Ildikónak, azzal fordult hozzám, hogy házasságában már jó ideje boldogtalannak érezte magát. És mindeközben egyre több időt töltött együtt egy férfi kollégájával, akivel kölcsönös volt ugyan a szimpátia, a beszélgetésnél azonban sosem jutottak tovább.
Ildikót a vallásossága miatt ennek ellenére is óriási bűntudat gyötörte, a házasságot szent és sérthetetlen intézménynek tekintette. Folyamatosan emésztette a kérdés, vajon megcsalja-e a férjét azzal, hogy egy másik férfivel beszélget? Definiálni szerette volna a megcsalást, látni, meddig mehet el, és mindemellett feloldozást kapni arra, hogy ami közte és a kollégája közt van, még nem a megcsalás kategóriája. Noha a férje elhagyása, szintén vallási okokból, nem volt elképzelhető számára, a kollégájával sem akart véget vetni a kapcsolatnak. Kereste a lehetőségét annak, miként lehetne lelkiismeret-furdalás nélkül mindkét kapcsolódást párhuzamosan fenntartani.
A lelkiismeret-furdalás a kliensem hitrendszerének része volt...
Így elkezdtünk azzal foglalkozni, miért is fordult egyáltalán a vallás felé? Elmesélte, hogy korábban egyszerre élt meg több veszteséget is, a karrierje és akkori kapcsolata is párhuzamosan futott zátonyra. Támasz híján így próbálta meg feldolgozni a veszteségeit és saját elveszettség-érzését is.
A spiritualitásban vigaszra lelt. Többféle irányzattal is kísérletezett, hogy új értelmet és irányt adhasson az életének, némelyikkel olyan magas szintig jutott, hogy azzal ő is segíthessen másokon. Idővel azonban vagy a kínált módszerekben-rendszerekben csalódott, vagy a közösségekben, ezért mindig újakat keresett. Végül a vallás felé fordult, és ebben a közösségben ismerte meg majdani férjét is. Olyan stabilitásra és biztonságra talált benne, amire az akkori élethelyzetében vágyott. Ez a teljes életére is hatással volt: úgy gondolta, férjével együtt végre rálelt a hitrendszerére, a segítői hivatása keretére, amely boldogságot és kiteljesedést adhat neki, és ő is továbbadhatja ezt másoknak.
Kapcsolatában azonban idővel hiányt élt meg, elkezdte boldogtalannak érezni magát: férjével inkább barátok voltak, mint szerelmesek, a vonzalom és a fizikai intimitás hiányzott neki. Kollégájával, noha vonzódtak egymáshoz, a vallás etikai keretei miatt nem volt lehetősége megélni a ki nem elégített vágyait.
Kapaszkodók, krízisek és céltalanság helyett önismeret és belső stabilitás
Első fontos felismerése az önismereti folyamat során az volt, hogy támogató hitrendszer helyett ismét egy olyanba kapaszkodik, amely a kiteljesedését akadályozza. Ez belső konfliktushoz vezetett Ildikóban, hiszen, ha a vallását feladja, az ismét bizonytalanságot hoz majd magával. Az élet ismételné önmagát: egyszerre vesztené el a férjét és a munkáját is, amely szintén a felekezethez kötötte.
Második fontos felismerése pedig az volt, hogy a vallásos-spirituális kötődései ismételten csak biztonságkeresést jelentettek, a csalódottság és a valódi, megfogalmazható célok hiánya miatti tanácstalanság enyhítését. A vallásban kész válaszokat, értékeket, irányokat és fix döntési kereteket talált. Felvetettem számára, hogy ha belátta, hogy a vallási keretek és a spirituális irányzatok követése nem hozták el számára a vágyott boldogságot, illetve a valódi válaszokat, akkor az önismeret és az információszerzés útján együttesen megkaphatja mindezt, méghozzá személyre szabott módon.
Efelé indulva tovább, feltérképeztük,
Az önismereti folyamat eredményei
Az önismereti folyamat során ezzel párhuzamosan, elkezdtük feldolgozni a korábbi csalódásait, és ahogy az ok-okozati összefüggésekre rálátott, életútja értelmet nyert számára, és le tudta vonni a szükséges tanulságokat. Mindezt felhasználva, világos képe alakult ki arról, milyen irányban szeretné átalakítani az életét. Ezzel a felfogással és a világossá vált céljaival a vallás rendszerei már nem voltak összhangban. Ám ahogy egyre kevésbé érezte céltalannak és bizonytalannak magát, már el tudta engedni az addig támaszt nyújtó kereteket: a felekezet mellett a férjét és a kollégájával való kapcsolatát is.
Ildikó ezekkel a lépésekkel felszabadította magát, korábbi segítői tapasztalatát felhasználva pedig a spirituális irányok helyett tanulni kezdett, hogy krízistanácsadó lehessen. Házassága felbontását követően pedig egyelőre nem kívánt komolyan elköteleződni, (már nincs jelen a kapaszkodók iránti szükséglete), jelenleg szívesebben ismerkedik.