
A monotonitás és a nyomás állandó érzése miatt, Anna egyre negatívabb szűrőn keresztül látta a munkáját, egyre rosszabbul érezte magát benne.
Anna önértékelése erősen megreccsent ezekben a hónapokban, és mindezzel teljes mértékben tisztában is volt. Kereste a megoldási lehetőségeket, amelyek segíthetnek neki kilépni a nyomasztó helyzetből, és ekkor érkezett meg a továbbtanulás gondolata.
A kinézett egyetemi képzés ötlete bizonyítási vágyból is táplálkozott, egy olyan lehetőségként jelent meg, amellyel megmutathatja a világnak, ő is értékes, ahogy fogalmazott, „nem hülye”. Sőt, számára ez tulajdonképpen presztízskérdés is volt, hogy végre ne számos nála képzettebb és elismertebb embernek asszisztáljon, hanem ő maga is kompetens szakértő lehessen.
Ezzel tehát már önmagában is nagy lépést tett meg, hiszen kedvezőbbé vált az önmagáról alkotott képe, ami a megfelelő megoldásokhoz és a célok eléréséhez kulcsfontosságú volt!

Noha általánosan elterjedt nézet, ha valami nem jó, akkor az előre meneküléssel „majd szépen megoldódik”, a valóságban ez nem egészen így működik, pláne nem a karrier világában. Anna esetében is komoly szükség volt arra, hogy a jelenlegi munkahelyén tapasztalt feszültség valamelyest oldásra kerüljön. Ebben a teszteredmények ismét segítséget jelentettek, hiszen megmutatták a fejlesztendő területeket. (Ezek nagyrészt ismét az önbizalomhiányra mutattak vissza.)
Ha van egy kellemetlen, kényelmetlen helyzet, miért az egyén nézzen rá a fejlesztendő területeire?
Mert a körülmények csak az egyén által tudnak megváltozni. Anna esetén, a tesztekben is látható fejlesztendő területek negatív hatásai markánsak kiütköztek akkori munkahelyén. Ezek elsődlegesen a stresszkezelés és frusztráció-tűrés akadályai voltak.
Ezt a munkahelyet rövid időn belül meg is találta. Itt egy orvos mellett dolgozik csak, illetve teljesen önálló munkanapja is van egy héten egyszer. Annak eredményeként, hogy megbecsülést és támogatást érzett, a hibázásai is csökkentek, és észrevette a szakmája szerethető részeit, ismét motivált lett a területén, sőt, kiválóan alkalmazkodott az újfajta felelősséghez is. Rájött, hogy nem magával a munkájával van problémája, hanem az előző pozíciója adta körülmények nem illettek hozzá, és hozták ki belőle a legrosszabb teljesítményt.
Ezáltal megszűnt a belülről sürgető továbbtanulási igénye, illetve annak a kényszere, hogy mindenképp új, alternatív szakmát találjon. A kiégés veszélye elhárult, és mivel tisztán látta magát, illetve a helyzetét is, egy elhamarkodott és esetleg nem megfelelő döntésbe sem ugrott bele!
Annával összesen 3 hónapot dolgoztunk együtt, így nem ért itt véget az együttműködés. Miután rendben volt az új állásával, és ezáltal visszanyerte az önbizalmát is, ismét visszakanyarodtunk a karrierváltás kérdéséhez.
Háromhavi együttműködés után Anna kijelölt egy konkrét területet és talált két olyan képzést, amelyeket úgy döntött, elvégez. Maradt a segítő szakmában, de szeretne inkább állatokkal foglalkozni, mellette pedig részmunkaidőben a jelenlegi munkáját folytatni.
Noha Anna karrierkérdésekben fordult hozzám, és ezekben nyújtottam neki segítséget, egy-két hónappal a folyamataink lezárása után küldött nekem egy levelet. Ebben leírta, hogy a közös munkánkkal nemcsak a karrierjét sikerült rendbe tenni, de az önbizalma erősödésének, önismerete fejlődésének köszönhetően, sikerült kilépnie egy évek óta húzódó egészségtelen párkapcsolatból, illetve életmódot is váltott.
Mostanra sikerült magát annyira értékelni, hogy első helyre tegye önmaga jóllétét, és össze tudja gyűjteni ahhoz a bátorságát és az erejét, hogy az életminőségének javításához szükséges lépéseket megtegye.
Azonosulni tudtál Anna történetével? Tedd meg Te is a szükséges lépéseket ahhoz, hogy karrieredet a megfelelő mederbe tereld, hiszen ez életed egészére rányomja a bélyegét. Nézd át, miben tudok neked SZEMÉLYRE SZABOTTAN, RÁD HANGOLVA segíteni, és jelentkezz!